|
Fazekas Anna: Köszöntő
2008.04.30. 20:16
 Gábor által bemutatott vers nagyon szépen fejezte ki az igazi köszöntést, a könnyekkel teli szeretetet, az édes gyermekkar ölelését, ami többet jelent egy csokor virágnál.
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbevette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
