|
Születésnapi emlékezés
2008.04.20. 00:46
Öcsém születésnapja van. Hányszor reménykedett abban, hogy magamhoz veszem!
Bánom, hogy tettem meg, hiszen sok jó ember kis helyen is elfér.
Senki sem köszöntötte fel, csak én egyedül telefonon.
Emlékeznél arra, mennyit nevettünk,
amikor csinyt követtünk el.
Talán arra is, milyen jó volt kölcsönös
tiszteletben élni egymás iránt.
Meghaltál, arat a halál az emberek között.
Többé nem létezel, csak emlékeimben.
Csodára vártál, hátha valaki megsegít,
de ilyenek a földön nincsenek.
Udvarias voltál azokkal, akik nem érdemelték meg, kezet fogtál mindenkivel.
Már nem tudlak magamhoz venni,
véget ért életed, kórházba zártak,
hogy senki se tudja meg, mit tettek veled.
Szívem, míg dobog, bár halkan szól
és lassan - soha el nem felejt!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
