Öcsémre emlékezem ezzel a verssel, a rengeteg visszaélésre, ami érte. 1995-ben, amikor a cigány börtönnek építettek házakat, úgy nézett már ki, mint Rucájsz, teljesen eldeformálódva. Hatalmas barna szemei nem tükrözték többé a valóságot. Kiskorában Miskolcon egy orvos szikével felvágta a nyelvét, úgy megijedt, hogy dadogni kezdett. Kőszegre vitte apa logopédiai intézetbe, ahol azzal várták: egyáltalán ki a gyereknek az apja, mert mindig más jön érte. Érthetetlen volt, mert csak félévente lehetett hazajönnie. Írása teljesen tönkrement, mint ahogyan én sem tudtam írni három alkalommal kezeim remegése végett.