Meggyújtom a mécsest, mint spiritiszta

Meggyújtom a mécsest, mint spiritiszta,
nem tudom, mit jelent másoknak a sipista,
ki üdvözül, jól él, talán vígadozva.

 Gyula! Mily' fenséges név,mint viselői voltak,
a tisztességet és szeretetet mutatták a holtak
mindenkinek példaként, a jóság ártatlan
nézett szembe magával a halállal.

Apával kétszer álmodtam, s tudom: a szimbolum
álom-valóság, de a börtöné.

Apám vezetett a raktárba a készáruk közé, panaszkodtam neki:apa, nincs kabátom!

S megláttam egy halom könyvet a földön
név nélkül.

Választás előtt álltam:
Vagy a fehér kötött kabátot, vagy könyveket veszek magamhoz, mint jövőt.

 
Apával még találkoztam a temetőben később,
mutatta a nemesi kriptát, melyet nemrég szúrkáltak meg, s hogy a temető fölött,
a hegy alatt orgona-sövény virít.

 1971-ben nagymama jégeső csapás miatt
infarktust kapott.
Elverte a termést a jég, mely leszerződve volt.

 Ilyen az anyai szív, mikor aggódik,
nem bírja  szenvedő gyermekét látni,
s figyelni nyomorát.

Apa kinn maradt a szőlőben; nem jött a szekér a mustért, másik házban Koscsó feküdt részegen.

Háromszor szólította egy hang a mit sem tudót  spiritumról: Öcsi, Öcsi, Öcsi! Nagymamának három infarktusa volt.

Mindháromszor felköltötte Koscsót, miért szólongatja, de az nem tudott semmiről, csak feküdt aléltan borházában.

Szerencsétlen sorsára magyarázat van, de a holtat senki nem költheti fel, igazságot tenni nem lehet utólag.

Együtt emlékezem Rá öcsémmel, hasonmásával, aki iszonyatos szenvedések közepette járt eldeformáltan,mint koldus.

Öcsém halála évfordulója, születésnapja nemsokára következik, addig él a spiritiszták lángja, mely "világosságot" jelszóval a sötétségben élőknek világít.