Az  áldozásom és a violinkulcs története
(kezdetek)



     Götz Pál volt a tiszteletes úr neve, mosolygós, magas, kedves pap volt, én voltam a kedvence. A fotón is mellette állok hófehér ruhában, kis virágkoszorúval a kontyos hajamon, fehér kesztyűben, imára kulcsolt kézzel készült a felvétel a rövid zsúr után, mely kalácsból és kakaóból állott.
     Götz tisztelendő úr felkészített jó alaposan az áldozásra.
Megtanultam az énekeket, de a Hiszekegyet mai napig nem tudom rendesen.
     Amikor eljött a napja, összeszedtem az összes rózsaszirmot a szomszédoktól, beleraktam kis kosárkába, azzal mentem a templomba. Illatfelhő lepte el a rideg épületet, amikor énekelve bevonultunk szórva szét a rózsaszirmokat magunk előtt.
Az énekek, imák után felsorakoztunk Götz Pál előtt, s kaptunk borba mártott ostyát. Az oklevelet később kaptuk meg I arany betűjellel, két matrózruhás gyerekkel, amiről a mostani pap azt állítja, hozatták valahonnan. Az I, mint írtam a többes szám jele: Istenek, istenek, miért hagytatok el engemet? -  Íziszes fohászt találtak ki hozzá a Keletben.
     Volt valami furcsa a papban, amit csak kisgyerekek vehetnek észre. Túl mosolygós volt. Azt mondták, meghalt ő is, mint a többiek. Áthelyezték máshová nem sokkal az áldozás után, mert a pletyka szerint a házvezetőnője ki akart vele kezdeni. Tény, hogy elment, s az egész Papsoron végigszántott a halál.
      Régen az érettségizők ruhájában áldoztak tehát, sokkal régebbi ez a felnőtté válást jelentő ruha, mint bárki is gondolná.

Az arany I betú mellett ott volt az arany violinkulcsos nyakkendőm is, ennek is nagyon régi a története.
Gergelyjárás, Lengyel László, Menjünk az iskolába dalokat adtuk elő a visszhangos aggtelki cseppkőbarlangban ebben az egyenruhában.
A menjünk az iskolába szövege:

Menjünk az iskolába dalunknak szárnyán
Nálunk a tanulás a fő,
Tábla és tintatartó ne várjon árván
Bennünk a tudás egyre nő.

Hogyha tizpercre csilingel a csengő,
Labda röppen a nagyudvaron át,
A mi osztályunk mindenben az első
És a többieknek jó példákat ád.

Menjünk az iskolába dalunknak szárnyán
Hű könyvünk mindig elkisér.
Fenn ragyog nagy betűkkel írva a táblán:
Nálunk a tudás a cél!

A hű könyv az ABC-s könyv volt, aminek ellentmond a Gergelyjárás, mely a templomba hív iskolába.

Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónak az ő napján.
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint iskolába!

Adjatok szalonnát!
Omne dignum reverendum laude.
Hadd csináljunk  rántottát!
Tótusz, kápusz, demizérum fórum domine.
Adjatok lúdat!
Omne dignum reverendum laude.
Hadd mutasson deákoknak iskolába utat!
Tótusz, kápusz, demisérum fórum domine.


Majd úgy fogunk táncolni,
Mint a molnár tyúkjai,
Kik jól laktak búzával,
Az ellopott árpával
És zabbal és zabbal, zabbal.,,,


A Lengyel László már egyenesen a Boldogasszony kiskertjét hozta meg ajándéknak az alábbiak szerint:

Ki, s ki népei vagytok, haja magyar népe?
Lengyel László jó királyunk haja, némöt népe!
Az is nékünk ellenségünk, haja, magyar népe!
Mirű vóna ellenségtök haja, némöt népe?
Hídunk lábát eltörette, haja magyar népe?
Mögcsináljuk sáraranyból haja némöt népe.
Hun vönnétök sáraranyat kódus magyar népe?

Mi elmegyünk boldog asszony kiskertjébe,
Kérvén kérjük, adván adják….

Mi az ár?
Egy hordó bor, egy kemence kalács és egy szép leány.

A hordó bort most viszik, megadhassuk nyomban,
A kalácsot most sütik megadhassuk nyomban, megadhassuk nyomban.

Hun a lány?

A szép leányt öltöztetik bíbor szép ruhába, bíbor szép ruhába.

Átmehettek a hídon – át is megyünk rajta!
Akár tetszik, akár nem,
Általmegyünk rajta, általmegyünk rajta,
Általmegyünk rajta!


Orkán volt, amikor ezt énekeltük, orkánkabát volt a divat. Nekem barna orkánkabátom volt. Nagyon szerettem.
Akkora égzengés támadt, hogy esőkabát nélkül nem lehetett elindulni ekkora visszhang hallatán.

     Az arany violinkulcs Aggtelekhez kötődik, kék nyakkendőre hímezve, akár egy kék villámlásra.


szombat, 2007. július 28.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés