Milyen szerencsés volt Áprily, hogy hitt túlsó part, másik világ létezésében, netán oda is tartozott!

Az embereknek nincsen másviláguk, egyszer élnek és soha többé nem lesznek, még sem adatott meg nekik a hosszú élet, mint rég.

Emlékszem, mikor kicsi voltam, még csak páran feküdtek a temetőben, száz éves korukig éltek a lakosok. A becsület, tisztesség, jóság hamar kihalt, mintha valamilyen infarktusos járvány kapta volna el az addig tüdőbaj ellen küszködő emberiséget.

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek
Taníts meg, hogy csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
Hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
Ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
Karthauzi legyek cella csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
Folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg a zuhatagszájú emberektől,
Könyvekbe plántált szó-rengetegtől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez,
Egy pátosztalan kurta szó elég lesz.
A túlsó partot látó révülésben,
A "készen vagy"?-ra azt felelni - készen.