Ma van az utolsó júliusi nap. Remélem, Önöké nem olyan gyászos, ahogyan a költő kívánta, fonta bele versébe, minek mindig boldognak lenni!
Ahogy elcsitul
és újra támad
langyos pattogó ostorával:
kegyelmet oszt a nyári zápor.
Pillatámaszú
tangófoszlányos éjszakában
körmömre ég hiányod -
Minek mindig boldognak lenni?
Kell a kuporgó csend
a gyász korom-fehéren
hogy a szivárvány kikezdhesse
újra íriszem.
Járványos méreg
patakzik szememből...
Csak ezt a pár napot még
marokba-olvadt gyógyszerekkel
csak addig megúszni
a gravitáció próbaútját -
Aztán béke lesz lassan:
teljesíti parancsaim a nyár.
Ahogy elcsitul
és újra támad
langyos pattogó ostorával:
kegyelmet oszt a nyári zápor.
Pillatámaszú
tangófoszlányos éjszakában
körmömre ég hiányod -
Minek mindig boldognak lenni?
Kell a kuporgó csend
a gyász korom-fehéren
hogy a szivárvány kikezdhesse
újra íriszem.
Járványos méreg
patakzik szememből...
Csak ezt a pár napot még
marokba-olvadt gyógyszerekkel
csak addig megúszni
a gravitáció próbaútját -
Aztán béke lesz lassan:
teljesíti parancsaim a nyár.