Rossz érzés, amikor tolulnak fel a rossz emlékek, érzések, s nem sikerül kiírnia az embernek magát, mert sok benne a feszültség. Írni csak nyugodtan,  gondtalanul lehet, a problémák súlya megnehezíti az alkotást.

Milyen jó is lenne kicsit meghalni, aztán előlről kezdeni az életet tiszta lappal, új szerelemmel, barátságokkal!

Kiírlak majd, ha tudlak,
Bennem lakozó kiíratlan versek.
Addig is hagyjatok békén,
Hagyjatok. Felejtsetek.
Elengedlek bennetek,
Nem szeretett szerelmek,
Nem dörömböltök többet
Ajtón. Ha akartok, mehettek.
Nektek adom, vigyétek
Magatokkal a lelkem.
Nektek adom, mert higgyétek:
Naivságával nem sokat nyertem.
Kiírlak majd, ha tudlak,
Téged is szerelmem,
Kiírom a fájdalmat,
S arcon ütött "testvérem".
Kiírom barátom,
Cserbenhagyott múltam.
Eljátszom saját halálom, s majd
Újra kezdem magam.