Klarisz lepett meg bennünket ezzel a békeváró, gyönyörű verssel. Olvassák szeretettel! 

 

Hallgat a nagy erdő.
Lomb, levél nincs rajta.
Fázó kopárságát
hópihe takarja.
Hópihe takarja,
védi, altatgatja,
tavaszról álmodik
ága-boga, gallya.

Csak a tűlevelű
fenyők üde zöldje
virraszt, hóban-fagyban.
Színt hímez a földre.
Színt hímez a földre:
mind frissebb, vidámabb.
Valami nagy titka
van a fenyőfának.

Toboza csöndesebb,
mint a madár szárnya.
Mintha csillag hullna,
mintha lepke szállna.
Mintha lepke szállna
- Szirom a rózsáról -
hangtalan száll a hír
fenyők tobozáról.

- Készüljetek fenyők!
Ha virrad a holnap,
vigyetek örömhírt
kicsiknek, nagyoknak.
Kicsiknek, nagyoknak,
országnak, világnak:
- Jövendőnk békéjét. -
Népek erre várnak.