A költőnő, bár nem hisz benne, mégis a Biblia Istenéhez fohászkodik. Én egy időben nagyon sokat imádkoztam, de imáim meghallgatásra nem találtak. Nem is tudom, másokat hogyan hallgatnak meg, mindenben segítve őket?

Nagyon szép hetet kívánok Önöknek! 

 


Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned,
Csak nincs kivel szót váltanom.
S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet,
Hogy legalább imádkozom.

Bűnöm csak egy, de nagy: a gőg fogai rágnak.
És most porig aláztatom.
Hörgök, vonaglok, mint egy nyomorú állat,
Kínomban a port harapom.

Életem vékonyul, gyökere félbemetszve,
Virága tán nem nyit soha.
Irgalmazz, Istenem, husvétvasárnap este,
Hisz él az Embernek Fia.

Itt megaláztatás, ott szorongattatások,
Kín és életveszedelem.
Ne hagyd el sok papod hitetlen unokáját,
Ne hagyd el nyomorult fejem!