Nagyon kellemes hetet kívánok Önöknek az időjárás ellenére! 

 

Beszélgetünk. Nyájas szavunkban
Fölcsendűl egy-egy érzelem.
De föl van írva csillagunkban:
Reménytelen.

Mint szélfuvásra lombtalan fa,
Szavadra lelkem úgy remeg.
S kiszáll a multba, átrohanva
Jelenemet.

Ah, mint ez, oly merengő, szende
Verőfény járt az ablakon,
Ilyen igéző naplemente
Volt nyugaton.

És Ő is épen így mosolygott
E szép, bizalmas délután.
A lelkem ép így elborongott
Egy kép után.

Valami ugy intett vigyáznom,
Mert én reám a sors irigy.
Ah, így kezdődött az én gyászom,
Ah, épen így!

Hiába küld a sors utamba,
Szeretni többé nem merek.
A régi szenvedések hamva
Ma is meleg!...