László most készülő könyvanyagából hozott ízelítőt, egy gyönyörű történetét az asszonynak, mint Zeusz teremtményének és a remény megmaradásának. 

Nagyon szép hétvégét kívánok Önöknek!

 

Prométheusz az égből az embernek ellopta a tüzet,
A főisten ezért földből, vízből gyúratott egy szüzet.
Nagy lett a szépsége a tökéletes vonalú nőnek,
De Zeusz, valójában bosszúból adta őt egy előkelőnek!
(Okkal, ok nélkül büntetni rendelte az embert.)
Rózsából füzér a nyakban, és súlyos aranyláncok,
(Arcátlanság,) ügyesség és szépség, ami látszott.

Szép a „Csupaajándék” mert Hermész így nevezte el.
Zavarta Prométheuszt az istenek ajándék-csele,
Ezért óvta is öccsét: „veszélyes az asszonynépség”
Levette lábáról azt mégis a csodálatos szépség.
El is vette feleségül, ámde nem tudták a veszélyt,
Nemsoká a kíváncsi nő kinyitotta a cifra szelencét.
Csak azt nem tudhatta, hogy Prométheusz ebbe zárt
Évekkel előbb minden bajt, betegséget, viszályt,
Járványt és gondot. Visszacsukta gyorsan: ez lelemény,
Egy maradt meg csak az Embernek, és az a: Remény!
.
.