Zsolt életéről szóló versét olvashatjuk. Megfelel egy ars poeticanak is, önmagát tanítónak és tanulónak vallja a költő. Életútját bizonyára megtalálta, melyet nem nevez könnyűnek.

Kellemes pénteki napot kívánok Önöknek! 

 


Rezgő szikla peremén vertem tanyát,
Elhívtam ide minden banyát, s anyát.
Elhívtam lelketlen rabokat, királyokat,
Had lássák ők is sorsukat, sorsomat.

Néha tündöklő lelkem pillanatai ölelnek,
Máskor görcsös egóm bérencei köveznek…

… Életem vad poklán át vonszolom magam,
Tajtékzó, tomboló őröltként keresem utam…

… Vagy szívem lágy érintése élteti a Földet,
S csókjaim tüze, lelkem fényes, tiszta tükre.


Vajon hol vagyok én a hullámok között?
Hol van alázatom önmagam előtt?


Mint tanuló tanár, és tanító diák.
Hát most ez vagyok én.
Mindenütt, mindenben, mi az enyém.
Mert megyek tovább.