Hetven esztendeje emelik az apokalipszis csapásait, melyek nem úgy gondolkoztak, mint az emberek. Rock-szekere, lírai költői karám festőkkel, mint pszichopatákkal szintén közéjük tartoznak. Híresekké, nevesekké tették őket a börtönnel az élen.

 


Végítélet lovasai
menjetek el innen,
Nem küld ilyet a Földünkre
semmiféle Isten!

Fussatok és vágtassatok,
át sok csillagképen,
Nincsen többé már helyetek
sem Földön, sem Égen!

Négy a lovas, négy személye
van a nagy csapásnak.
Rettenetes a gazdája
minden pusztításnak!

Háború, a Halál, Viszály,
itt járt köztünk vesztig.
Nagy úr volt egy halállovas,
úgy nevezték, Pestis.

Arattak ők, mint gabonát
levágó munkások.
Itt az idő, hogy most légyen
végleg elfutásuk!

Nem kell nekünk a Vadállat,
sem dühöngő Sátán.
És a Hamis próféta sem,
maradjunk csak árván!

A Jó Isten megvigasztal,
szereti az árvát.
Könnyet szárít, megőrizi
népe nyugodalmát!

Béke legyen és szeretet,
s a viszálynak vége.
Boldogságtól könnyes szemünk
emeljük az égre!

Debrecen, 2008. 08. 06.