A Ketten a kertben, mint két szál pörög egy aranyorsón, mint majdani szőttes egy idegen kezében és az Énekek éneke verseiből választottam mára blogverset. Mennyire boldogok is lehetnek hívei, akik vétkezve bár, de mégis a Paradicsomi édenkerthez tartoznak!  Van, aki vigyáz rájuk, van hovatartozásuk,

Kellemes esős májusi napot kívánok Önöknek!

 

Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.