Sokkal egészségesebb családban nevelni a gyermeket, mert ha felnő, az édesanyja akkor sem marad egyedül, könnyebb elengedni őt. Arról nem beszélve, hogy az apai törődés, szigor, szeretet később hivatásában nagyon fontos, hiszen apa nélkül felnőni szinte lehetetlen, a mártír anyák nem tudják mindkét szülőt pótolni. 

Oly sok fájdalom van
Egy anya életében,
A szülés eltörpül
Az utána jövőben.
Még pici a baba.
Mért sír, mi a baja?
Nem tudja mondani,
Borzasztó hallgatni!

Aztán az oviban
Fáj a füle, torka.
Miért késik az orvos?
Szorítja magához.
Máskor, ha jön a baj,
Nem jár az egyedül,
Van úgy, hogy csak egyik,
Vagy mind kórházba kerül.

Ezt a fájdalmat már
Le sem lehet írni,
Úgy érzi az ember,
Nem fogja kibírni.
Mégis átvészelik
Mint a többit eddig,
Sírva és zokogva,
Reszketve, remegve.

Azt mondja az ember,
Bárcsak már nagy lenne!
De bele sem gondol,
Hogy mi lesz ővele.
Mert bizony az idő
Oly gyorsan elszalad,
Felnő az apróság,
S a szülő ottmarad.
Hát, ha még egyedül
Nevelte fel őket!
Csak értük dolgozott,
Értük dobbant a szíve.
Csak értük kelt fel
Korán reggelente,
Értük imát rebegett,
Ha lefeküdt este.

Lelke mélyén helyet cserél
Öröm és a bánat,
Szégyelli, de fáj a szíve.
Miért nőttek oly gyorsan meg?
Kimondhatatlan gyötrelmek,
Kínozzák, de mást nem tehet,
El kell, hogy engedje,
Itt van az ideje.

Pont azért, mert úgy szereti,
Fontos róluk lemondani.
Nem szabad önzőnek lenni,
Tudomásul kell ezt venni.
Ilyen az élet, ez a rendje,
Kő nehezedik szívedre.
Egy anyának ezt tudni kell,
Csak így nem veszítheti el!