Elmúlt az ünnep, hétköznapjainkat éljük még, míg elbúcsúztatjuk végleg az óévet.

Kellemes hetet kívánunk minden Olvasónak! 

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt.
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél.
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold.
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek.
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket.
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek.
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek.