Az élet egy pillanat. Ezt akkor látja az ember, amikor megöregszik, mennyire hamar elszálltak ifjú évei, melyekkel egykor szép reményekkel kezdte életét. 

Hová tünél,éltem víg hajnala?
Derűlted annyi szép-s dicsőt igére
Míg rózsafénnyel a boldog körére
Mosolyogva egy édent hímzél vala.

De lassudan bájfényed elhala;
Pályám mindég sötétb magányra tére,
S a küzdő sokba telt,de könnyű bére
Emléked csak s e lant komoly dala.

Ha távozál,taníts felejteni!
Kidúlva e kebel hajdani kéje;
Remény-sugallva mit ragyogsz feléje?

Az ifju kornak nyájas isteni
Bucsúzva néznek a szív lángzatára,
Ha már a létnek alkonyúl határa.