"Küldök Nektek egy nem-sablonos Mikulás verset. Miért örülne minen gyerek az ajándéknak? Mi van akkor, ha valaki elégedetlen? Ez egy ilyen levél, BAKKNÉ SZENTESI CSILLA névre. Kicsit talán kemény lett, de unom már a sok "cuktot, diót, mogyorót" verset..."

.
Bakancsomat és csizmámat tettem ki az ablakba,
Aztán vártam, mint a jó gyerek itt Hatvanban.
Kívánságom felsoroltam, elvitte a posta,
Kesergek; hisz mindennek te vagy ám az oka!
Nem értem én, miért tetted ezt velem?
És azt hiszem, ezt már le nem nyelem.

Szaloncukrot, diót és a mogyorót is utálom,
Zacskóban rakva, pedig csak ezt találom!
Engedtessék meg nekem, hogy kikeljek,
Nem érdekel az sem, ha mások kinevetnek.
Télapó te túlságosan idős vagy,
Elküldelek öregségi nyugdíjba.
Sose lássalak, legyen más, új helyetted,
Igazából nem mondom, hogy kedvellek!

Csalódásom hangot ad e levélnek,
Sajnálom, de én sohase henyélek!
Ideírom még egyszer, hogy ma más világ van,
Lejárt az ideje az ilyen vén zsiványnak.
Lapom zárom, ezután én leszek a Mikulás,
Aztán elmegyek és engem többé sose láss!