Évszázadok óta bíznak az emberek olyan megváltókban, akik fényben járva a jóság és szeretet képviselőjeként vezeti őket abba az országba, ahol mindenki, akit eltorzítottak a csapások tökéletes és jó.

Sok helyütt nőként képzelték el a megjövendölt megváltót.

Akik jártak az űrben, azt mondják, olyan, mint a holtak birodalma: sötét és jéghideg. Egyszer megszüntet Jézus minden fátylat, összetekeri, mint egy tekercset - ígérte a hívőknek. Ez a rengeteg fátyol - láthatatlan világot tőlünk elválasztó függöny - népe miatt egyre lehetetlenebbnek látszik. 

 


Te gyakran jársz fönt,
az Ösvényen, a csillagok között
s ugye tudod: az űr nem sötét,
mert ha egy csillag kinyitja szemét,
s rád kacsint kedvesen,
és fényt szór szerteszét,
tündérfény vonja be az eget,
s e ragyogásban szép szemed
int a végtelennek,
a fagyos űrnek,
a félelemnek,
s a többi csillagnak,
hogy ragyogjanak,
mert te jössz
készüljenek,
utadra fény-port hintsenek,
hogy lépteid ragyogjanak,
s az árnyak messze fussanak
előled...
mert te jó vagy
s jók néha félnek,
néha bátrak,
néha kevélyek,
mert azt hiszik,
a világ is jó,
mint ők...
te jó vagy
és hiszel,
szeretsz,
emlékezel,
s közben mész az utadon,
a csillagok között,
mint egy álom-tündér,
ki Fénybe öltözött.