Reményik a maga idejében aggódását fejezte ki a magyar nyelv tökéletessége miatti esetleges iskolai felszámolásokról.

Ez már régóta történik, a szépen beszélő emberek írását,beszédét is befolyásolja a csúnyák, trágárak hada, sőt együtt járnak iskolába is.

Klarisz mutatta be ezt a szép verset és ezzel kívánt mindenkinek kellemes vasárnapot, szép jövő hetet. 

 


Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
Nem lesz üvegház gyönge palántáknak,
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindíg közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.