Vörösmarty Mihály: A bűnös sírverse
2009.10.28. 12:22
"Ki jár a kínos élet végire?"
A bűnösök már régen megváltoztatják az időket és a törvényeiket, démonjaik, fekete láthatatlan világbeli szörnyeik, sátánjuk segítségével határtalan magasságig emelkednek, bár toroznak és vígadnak közben, míg a tisztesség és élet fölött haláltáncot járnak.
Jó istenem volt és szép angyalom.
Amannak bíztam égi bő kegyében,
Emennek éltem földi kellemében,
S futott előlem minden fájdalom.
De ah a múlt jót mit magasztalom.
Az angyal engem, vesztésem dühében
Én elhagyám az istent s kínörvényben
S láng vészben forra éjem, nappalom.
A bűnt kiáltám; eljött s meg nem ölt,
Felhíttam a bút, eljött s meg nem ölt,
Hittomra rám jött a halál s nem ölt meg!
Ki jár e kinos élet végire?
Oh halld meg ég föld, zengd el messzire:
Az angyal könnye hullott rám, s az ölt meg.