László meseszép versét olvashatjuk. Gyermekversnek is megfelel e vers, mely a szarkáról szól, kinek otthona örökre a hazája marad. 

Őszi avar tarka-barka,
Dér csípte szarka farka.
Délre szállt már gólya, fecske.
A szarka is vágyik melegre.

Repülne már délre szegény,
De marasztalja a seregély:
„Ne repülj te délre koma,
Hidd el ott sem vár lakoma.

Maradj nyugton itt a télen,
Hisz van itt fészked, fent a bércen.
Fázós ősz, ha reánk köszönt,
Megbújunk mi a lomb között.

Eddig is csurrant-cseppent,
Ezután is jut a begybe.”
Gondolkodik most a szarka,
Bár hosszú őkelme farka,

Bátorsága meg csenevész,
„Itt maradok, itt nem érhet vész.
Ez a táj az én hazám,
Nem vagyok én vándormadár!

Ha fázom is, itt vagyok hon,
Szarka vagyok” – én ezt mondom.
Őszi avar tarka-barka,
Dér csípte szarka farka.

Azóta is minden ősszel,
Felnéz hosszan, s eget kémlel.
De nem kél útra, de nem ám.
Marad, s jobb időkre vár…

2009. 10. 23