A sivatag vándora szomjazott a jó szóra, a szerelem csókjára, de volt némi sikerélménye is, ami ebben a versben is foglaltatik, hogy pontosan milyen dicsőség, amiért irigyelhették a többiek, az nem derül ki. Milyen jó lenne, ha minden költő megjegyzésben megmagyarázná írását, mikor mi történt vele! 

Kellemes vasárnapot és jövő hetet kívánok Önöknek!

Őszi verőfényben pirosak a lombok,
Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog,
Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel,
Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.

Ha irigyelnétek, odaadom ingyen,
Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen,
Amit én elértem, nincsen áldás azon,
Csak az én magányos utamat siratom...

Pihenőre térni:örök vágyam nékem,
Jó szó, jó bor, egy csók:lenne dicsőségem:
Adjatok, adjatok, őszirózsát ősznek,
Puha derékaljat fáradt hegedősnek!