Szabolcsi Erzsébet a Merengő irodalmi portálon azt írja magáról, Ő csupán egy lyukas zsebű álmodozó - hasonló szavakkal -. Miért van az, hogy akikben a szépség, harmónia, tökéletesség utáni vágyás repdes örömtől, bánattól a torzat, csúfosat, tökéletlent kénytelenek tűrni, látni, s nem örülhetnek a szépségnek igazából pénz hiányában? 

 


Hűs őszi reggel...
Felhőbe takart álmot
altat a lélek.

Friss hóesésben,
táncoló pelyhek között
én is táncolnék!

Telet álmodom.
Csak a cseppek zizzennek.
Hólepel lep el.