Mennyire szerencsések azok, akik biztosak abban, hogy majd ismét visszatérnek a földre, megszületnek, befejezhetik, amit most nem tudnak valamilyen oknál fogva: új élet kezdődik halálukkal!

Nyugszik a tenger, ha megállt a szél:

mi is, ha elcsitult a szenvedély.

Megtudjuk mily gyönge tiszavirág

a tűnő dolgokra hiú világ.

Vágy ködösíti az ifjú szemet,

de észreveszi azt űrt az öreg.



Új fénynek nyit az élet repedő

sötét házába száz rést az Idő:

bölcsebb leszel s gyengülésed is edz,

ahogy örök hazádhoz közeledsz:

s a Régit elhagyva egyszerre két

életbe látsz be az Új küszöbén.



/Ford.: Szabó Lőrinc/