Milyen érdekes lehet egy színész élete! Számtalan szerepet játszik, sőt annyira megszokja a színjátszást, hogy életének hétköznapjaiban is állandóan alakít. Nem tudni, mi az őszinte.

Milyen az igazi színész? Én művésznek születtem egykor, bár énekeltem, színészi tehetségem az érzelmek tükröződésében merült ki. Beleéltem magam a számokba. Talán ilyennek kell lennie egy színésznek is, azt adnia, amit érez átélve szerepét, vagyis a köznapokban is azt adja, amit belül érez, nem játszik szerepet.

 




Alszik. A maszkja már halotti maszk,
Mely némán a nagy semmiségbe dermed,
Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt,
Töprenkedést és tomboló szerelmet.

Száz arca volt. Mindig más, mindig uj,
Övé volt minden mosolygás, kesergés,
Most minden arc szelíden elsimul
S az arcon nem marad többé jelentés.

Ez az igaz. Most ő maradt maga.
A deszkák fénye mind elhamvadott.
Négy deszka közt az örök fény ragyog.

Ez az igaz. Ő eltalált haza,
Hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz,
Ahol örökké minden egy s igaz.