.
 

A kis konyhában pislákol a fény,
Petróleum szaga tölti be.
Kormos üvegén titokzatos lény,
Szellemet idéz ízibe.

Sejtelmes, sötét arctalan árny,
Fekete kendős öregasszony.
Az idő gonosz ármány,
A nappalt mindig követi az alkony.

Emlékeim rejtett zugában remegve,
A nagymama képe vonaglik.
Kis aszott, hajlott termete,
Az idő rozsdája miatt ma már antik.

Már nem emlékszem hangjára, arcára,
Fekete fátyol a két emberöltő.
És mégis mindennek dacára,
Emléke melenget, mint egy felöltő.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.