Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára
2009.10.28. 12:35

Kazinczy Ferenc, kazinczi és alsóregmeczi (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.), író, költő; a nyelvújítás vezéralakja, az MTA tagja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.
Ma, vagyis október 27-én van Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója. Ennek emlékére a 2009. évet a magyar nyelv évének nyilvánították.
Kazinczy Ferenc (1759. okt. 27. - 1831. aug. 23.) személye, pályája és életútja a mai magyar átlagpolgár számára egyet jelent a nyelvújítással, anélkül, hogy erről mélyebb ismeretei lennének. Iskolai tananyag, megtanulandó érettségi tétel, de sem a korszakot, sem Kazinczy életművének jelentőségét nem ismeri. Kazinczy a modern magyar művelődés születésének egyik legfontosabb "intézménye" volt. Ő teremtett igazi irodalmi nyilvánosságot, irodalmi életet és tette az irodalmat közüggyé hazánkban. Iskola felügyelőként több mint 200 iskolát hozott létre.
AZ Ő KÉPE
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkuvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,
S sugárival körűle glóriát von.
1811
|