|
Június 29.: Péter-Pál napja, ősi ünnep, az aratás kezdő időszaka.
2009.06.29. 09:07
Klarisz emlékezett meg Péter-Pál napján az aratás egykori szokására cikkében.
Szent Péter, a halászok - Szent Pál, a térítő apostol fejedelme volt, életútjuk nagyon hasonlított .
Névestéjükön szokás volt, hogy egy rúdra kötött ponttyal a halászok végigjárták a falut, másnap halpaprikással és túrós csuszával vendégelték meg az embereket.
Népi megfigyelések szerint Péter-Pál napján, más területeken Sarlós Boldoasszony napján /július 2./ "megszakad a búza", nem fejlődik tovább, kezdetét veheti az aratás.
Régen az aratás kaszával, saróval /kévéző aratás/, nehéz, keserves munkával történt, ez adta a jövő évi kenyerüket. A férfiak vágták, a nők kévébe kötötték a kalászokat, perzselő napban hajlongtak, kinn aludtak a mezőkön, hogy kora hajnalban újra kezdhessék a munkát.
Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem Sarlós Boldogaszony ünnep másnapján. /"nehézkes"Mária Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatásának ünnepe./
Az arató ünnep szokásai leginkább az aratás kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódtak.
A betakarítás sikerességét számos szokás, szertartás segítségével biztosították.
Sarlós Boldogasszony napján szedett virágok, fűszernövények, gabonafélék szentnek számítottak, varázserővel bírtak. Ezen a napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat a templom falához támasztották, hogy a pap megáldhassa azokat. A búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek, melynek egyben betegség elhárító szerepet tulajdonítottak.
Az aratást másnap áhítattal folytatták, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták, mely az életet jelentő új kenyérnek szólt.
Az első kéve szemeiből a baromfinak is adtak, hogy jobban gyarapodjon. Egyes területeken az arató az első kévéből a derekára kötött, hogy az a fárasztó, nehéz munka során ne fájjon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Szent Péter, a halászok - Szent Pál, a térítő apostol fejedelme volt, életútjuk nagyon hasonlított .
Névestéjükön szokás volt, hogy egy rúdra kötött ponttyal a halászok végigjárták a falut, másnap halpaprikással és túrós csuszával vendégelték meg az embereket.
Népi megfigyelések szerint Péter-Pál napján, más területeken Sarlós Boldoasszony napján /július 2./ "megszakad a búza", nem fejlődik tovább, kezdetét veheti az aratás.
Régen az aratás kaszával, saróval /kévéző aratás/, nehéz, keserves munkával történt, ez adta a jövő évi kenyerüket. A férfiak vágták, a nők kévébe kötötték a kalászokat, perzselő napban hajlongtak, kinn aludtak a mezőkön, hogy kora hajnalban újra kezdhessék a munkát.
Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem Sarlós Boldogaszony ünnep másnapján. /"nehézkes"Mária Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatásának ünnepe./
Az arató ünnep szokásai leginkább az aratás kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódtak.
A betakarítás sikerességét számos szokás, szertartás segítségével biztosították.
Sarlós Boldogasszony napján szedett virágok, fűszernövények, gabonafélék szentnek számítottak, varázserővel bírtak. Ezen a napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat a templom falához támasztották, hogy a pap megáldhassa azokat. A búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek, melynek egyben betegség elhárító szerepet tulajdonítottak.
Az aratást másnap áhítattal folytatták, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták, mely az életet jelentő új kenyérnek szólt.
Az első kéve szemeiből a baromfinak is adtak, hogy jobban gyarapodjon. Egyes területeken az arató az első kévéből a derekára kötött, hogy az a fárasztó, nehéz munka során ne fájjon.