Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy piros papiros. Fújta a szél az utcákon keresztül-kasul, át a bokrokon, felakadt a fákra, az ágak összeszaggatták, az ónos eső kezdett már cseperészni, s ráesett pár csepp, amikor arra jött egy kislány, s felemelte.
- Milyen szép piros papíros! Éppen jó lesz nekem mikulásokat készíteni.
Azzal felemelte és hazavitte.

     Másnap készültek belőle szebbnél szebb mikulások. A kislány először kivágta őket, majd rajzolt szemet, orrot, szájat, szakállt ragasztott reájuk.
Nemsokára egy tanteremben találta magát a piros papiros több mikulás formájában, s kiváncsi szemek vették körül. A gyerekek tolongva vették körül és csodálták szépségét. Minél jobban tetszett, a papíros annál élénkebb piros lett. Nem akármilyen papíros volt. Ahogyan vörösödött, úgy áradt belőle a szeretet kifelé a nézőire. Így aztán nagyon boldoggá tette környezetét. A gyerekek érezték a melegséget, mely belőle áradt, de sehogy nem tudták megmagyarázni, mi lehet ez az érzés.

     A mikulásokat szétosztották az elsősök között. Kapott belőle Jancsi, Moncsi, Eszti és Juliska is. Hazavitték az ajándékokat.
  
     Jancsi félredobta a papírmikulást, de a lányok gyönyörködtek benne és boldogan mutogatták szüleiknek az ajándékot. Szeretettel telt meg kis szívük és családtagjaik nem értették, milyen földöntúli szeretet árad csemetéjükből. De Jancsinak sehogy sem sikerült kihoznia a varázspapír jó oldalát, a szeretet-adást. Mikulása a földön hevert, aki arra járt, rálépett, s nemsokára a szemétben találta magát.
A szemétdombon egy kutyus talált rá, aki megnyalta a mikulás arcát, s ő árasztotta melegségét felé. A kutyus boldog volt, vidáman mutogatta orrával a mikulást gazdájának, aki megfogta, hazavitte, s nagy boldogság érte családját. Nem tudta, hogy varázs mikulás volt, viszont ismerte a közmondást jól, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Minden ajándékot meg kell becsülni, hiszen szeretetből készült.

        Egyedül Jancsi volt boldogtalan, s nem értette, mitől élnek osztálytársai szeretetben, miközben ő szidalmak között élte mindennapjait.

       Lám, milyen értékes egy darab szélfútta piros papiros!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.