Szépség, Szépség! Bűbájos hatalom, tán nem halok meg egyszer láttadon? Mert ez a szépség már olyan fokú, hogy látása egyszersmind birtoklás is, s ilyen élményt nem kap ajándokul senkifia, tán a feltámadásig. Szegény rabló, én, magam-becsapó, a kincsnek láttán, azt hittem, enyém is, s vélt zsákmányommal kullogok haza, lopva, hogy mások meg ne lopjanak. Szépség, Szépség, hatalmas hatalom, elmélkedem szent látomásodon. Nem érhet téged férfi-bántalom, mivel a vágy rögvest imába görbül s szentül megáll halvány homlokodon; nyakad körül fenség bűbája örvül. S bár a titkon teremtő gépezet beléd tevé minden tapasztalását, és szépségednek ki se látta mását - ember vagy: nem lehetsz tökéletes. És engem bánt, üldöz és iszonyít, hogy csak ember vagy, sőt csak asszony, asszony! s ehhez képest benned ólálkodik száz szörnyű kór s múlás hulláma paskol. Hogy az erő, amely megépített, s magát művére bőven tékozolta, vandál pimaszsággal mulatni kezd s egyet karcol, szakít rajtad naponta. Vagy higyjem, hogy rád mégse fogható roskadt törvénye emberi fajunknak s te nem lehetsz örökre elmuló, csak néha eltűnsz, hogy majd újra bukkanj? - Szépség, Szépség, tékozló hatalom! Meggazdagodtam látomásodon.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.