Vak vagy-e te szent Igazság? Néked látni kellene; Látni, mint hevűl a gazság Jámborságnak ellene. "Nem valék vak, hív Igazság, Láttam mit mivelt a gazság Lest intézvén s szopván vért, S adtam néki méltó bért. Ajkát méreg haboztatta, És dühödve vívt velem, S eltiporván megszaggatta Vérrel ázó kebelem. S hogy ne látnék vad szüvébe, Fátyolt vont szemem fölébe; S nem rettegvén már tanút Nyílt bűnének tágas út." Szépre, rútra hát így gondot Nem tarthatnak szemeid, Szent Igazság és e fontot Mégis hordják kezeid! "Szépre, rútra nincsen gondom, S nem magamnak függ így fontom, Mely kezemben semmi bért Százak óta már nem mért. Tartom azt újjam hegyéből Elmeredve, mint csontváz; S a Gonosz rablott kincséből Serpenyőmbe terhet ráz. A teher sújt bús erőben, S a lebillent serpenyőben, - Borzadjon bár föld és ég, - Néki száll a nyereség." Hát befátylozott szemével, Kinn e pompás kapunál, S rosszra fordúlt mértékével Istenséged őrt mért áll? "Ah, benn ültem hajdanában, S szózatom zengő hangjában, Fennálló székem körűl Megcsendült sok gyáva fül! S már itt állok elnémítva, Bús orcámon zápor s szél; S a Gonosz nem háborítva Benn veszélyes kénynek él. Zúg csapása villámának, S romján más boldogságának, Melyet rogyni vígan lát, Alkot márványpalotát." Szent Igazság, és honodnak Hol vagynak határai? Szenvedsz, s vissza nem ragadnak Hű szerelmed szárnyai? "Jámbor, fenn hazám az égben, Mondhatatlan messzeségben, A csillagpályák között, S már valóm felköltözött. Ám tekintsd e hidegséget Arcom holt vonásain; És tapintsd e keménységet Testem márvány tagjain: S ím befátylozott szemével Rosszra fordult mértékével, S kinn e pompás kapunál - Lelketlen kép ami áll!" Cseke, 1824. február

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.