| Blog : Reményik Sándor: Gyógyíts meg! |
Reményik Sándor: Gyógyíts meg!
2009.03.19. 17:51
Klarisz mutatta be nekünk ezt a gyönyörű verset. Mennyire hasonlít rám is, azokra, akik segítségre szorulnak, akiknek már elapadtak a könnyeik is. Nincsen gyógyító, meghalt a reménye is annak, hogy egyszer is valaki segítséget nyújtson. Hiába a fohász, a jelenkori ég nem hallhatja valamilyen akadály miatt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyék a képen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.