| Blog : Illyés Gyula: Koszorú |
Illyés Gyula: Koszorú
2009.02.27. 07:39
A faluról emelt Illyés verse soha nem volt olyan időszerű, mint most. A magyar nyelv tökéletessége miatt mélyponton van. Ezek már nem egyszerű tövisek, hanem töviskoszorű sorozatok láthatatlan világbeli csapásokkal. Érdekes, hogy a Magyar Irodalom története Szenci Molnárral kezdődött a névtelen magyar honfoglalókkal, ezek beiskolázásával, emelésével, kitermelésével. Művei közül a Puszták népe jövőre készülve épít nagy házakat cigányságaival együtt, a hunok a füvesekkel, akik haláljaival irogattak aratnak most is a vasasokkal együtt vasfüggönyös fajtalankodókkal, Beatrice apródjai olyanok lettek, mint a Beatrice együttes a Rákóczi terével. Az AVON, mint holtak városa nevével kedveskednek minden népnek elkészítve saját illatát. Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtől, megalázott. Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a gazban, az aljban. Mint évszázadokon át a behúzott vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt. A nádkúpban remegő lányok közt, mialatt átrobogott a tatár. A szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak néma ajak-mozgás mímelte a szót, mert hangot sem tűr a török, mert arcba csap ostor -: most mutatod meg, most igazán - nekem is, mire vagy jó, most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek kőharapó erejét. Összemosolygás nyelve; a titkon össze-világló könnyek nyelve; a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság) nyelve; tanár-kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta baka, összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácska nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú főnök előtt habogó veterán nyelve; a rendőrőrsön azonnal fölpofozott gyanúsított mélyebbről fakadó tanúság- tétele, mint Lutheré; kassai zúgárus, bukaresti cselédlány, bejruti prostituált szüle-hívó nyelve; köpések- mosta, dühpírja-törölte orcájú fiaid közül egy, íme: szólni tudó más nyelveken is, hű európaiként mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek előtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, nem kaphat koszorút oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne lábad elé tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló ajkad, fölnevelő édesanyám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
