Blog : Reményik Sándor (Végvári): Nagy magyar télben |
Reményik Sándor (Végvári): Nagy magyar télben
2009.01.29. 10:59

Hazafias érzelmű verse ez Reményiknek a tűz lobogásának érzékeltetésével, de veszélyes is egyben a vége:"minden idegen rongy benne égne". A népeket összekeverték, mint egykor a zsidókat, kiket szétgórtak a világ minden részére, ezért nem tehetnek arról, éppen hova születnek meg, melyik országba anyakönyvezik őket. Arról viszont igen, ha Istene, vagy teremtője bántalmazza valahogyan a mellette élőket, ha népe árt embereknek. Nehéz az egymás mellett élést megtanulni, az iszaptól hányt fellegeknek, fajtalankodóknak nem is igazán sikerül ez, ahogyan a média közvetítéséből is kiderül. Őket kell idegen rongyként kitessékelni az országokból, hiszen van népük valahol a sivatagban, ahol hozzájuk hasonlók élnek.
Mennyire érdekes a Végvári név. Én egy Végvárit ismertem, aki szalagvezető volt, iszonyatosan végezte be sorsát. Pubi volt a beceneve.
Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba……!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!
1919. február
|