| Blog : Kosztolányi Dezső: Beteg |
Kosztolányi Dezső: Beteg
2009.01.26. 16:25
Van, aki a világ helyzetétől, a fák, az élővilág pusztításától beteg, mint ahogyan David Cooperfield is egykor, van, aki már belebetegedett a világ fertőzéseibe, durvaságaiba, ezért beteg, gyógyítatatlanul, hiszen az egészségügy még embereket soha nem tudott meggyógyítani, akik a markába kerültek a szociáilis búvópataknak az ötvenes években. Születésem előtt még olyan orvosok is voltak, akik viperákat tettek a betegek lábára. Sokkal könnyebb összerakni egy teremtményt, mint egy embert meggyógyítani. Különösen, ha össze is törik őket, s a törések mentén csapásokat is kap az ember testébe. Nekem orrom, fülem, fejem törte össze a volt férjem, s amikor beteg lettem, azt mondta az analfabéta református volt uradalmi cselédség leszármazottja: - aki beteg, dögöljön meg! - és becsapva az ajtót magamra hagyott kis kis gyermekkel, akik csak hozzám tartoztak, mert soha nem volt apjuk.
Nyomorultul fekszik.
Szegény.
Mit tegyek?
Mit beszéljek hozzá?
Ugráljak-e cirkuszi célkarikákon
mint a bohóc?
Pénzt adjak?
Muzsikáljak?
Csücsörítsem undokul részvétre a szájam,
mikor övé a fájdalom,
a testi szenvedés,
a láz,
s nem közeledhetem, bárhogy akarnám,
hisz zárt világban van, mely
csak az övé.
Nincs itt más megoldás.
Csak egy.
Élni e rettenetes életet,
egészségesen.
Rettenetesebbnek lenni, mint az élet.
Kikacagni azt, aki
szenved.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
