Emberi Értékek - G-Portál

Szabó Lőrinc

Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével

kihímezte a réteket.

Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,

jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,

minden virágnak köszönök,

látogatóban vagyok én itt

ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,

minden szép, minden érdekel.

Pedig tegnap, szombaton este,

de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,

a remény, mint a nap, fogyott.

Mi lesz? - kérdeztem és gyülöltem,

ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyülöltem,

és nem jött pénz, és este lett.

Aztán az éj ezer virággal

hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,

ünnep van, pénz nem lesz ma se,

nézem, hogy ring sárgán a zöldben

a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,

a hátán hempergő csikót,

s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,

hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő

mint zöld város tolong körül,

s kívül az emberi világon,

minden társadalmon kivül,

túl kötelességen s reményen

egészen jól érzem magam:

holnapig már nincs mit csinálni,

örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,

hajszolt és megcsalt a remény:

reménytelenül, megnyugodva

heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,

embertelen semmittevés,

hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő

s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, - de mire kimondom,

már tűnik is a fájdalom,

nincs tegnap, nincs igazi holnap

ezen a gyönyörű napon, -

s egyszerre, boldogan, felugrom,

hogyne! hisz már érezni, hogy

lassankint vers lett a panaszból,

amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!

Rendben van! És megyek tovább:

Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,

jó reggelt, gyönyörű világ!

Papírtálcán viszik haza a franciakrémest.
Arcok a vietnami vériszapban.
Nagy várakozás a Csillagosok bemutatója előtt.
Béketüntetés Washingtonban.
Egyiptomi rakéták elsüllyesztettek egy izraeli naszádot.
Papírtálcán viszik haza a puncstortát.
Ünneplő tömeg tódul ki a miséről.
Arcok a vietnami vériszapban.
Ebédhez ülnek L.-ék az üzletlakásban.
Halál az országutakon és a síneken.
X rágja a ceruzát s leírja: én.
Papírtálcán viszik haza a franciakrémest.

Süt a nap, süt a nap, süt a nap.
Itt az ősz, itt az ősz, itt az ősz.
Úszunk az ezüstzöld akváriumban.
Kardfejű emberek s holdarcu halak a vízben.
Torony a vízben, vízből torony, toronyból víz.
X rágja a ceruzát s leírja: mi.

Vériszapos a te inged, komám.
Az bizony, az, vériszapos.
Estére nyílnak az alumínium rózsák.
Éjjelre bezárják kelyhüket a gázrezsók.
Ne nézz az arcába, halott, mert éppen gyaláz.
Nem vagy, tehát csak a művedet tagadja meg.
Nem vagy, ezek szerint egyedül ő létezik.
De porrá hull, amit leír.
Elhervad azonnal a mázsa bölcselkedés.
Megemésztették a zsíros ebédet.
Helyettük böfög a rácsos kanális.
Vacsorához ülnek L.-ék az üzletlakásban.
Béketüntetés Washingtonban.

X rágja a ceruzát s leírja: ők.
A puncstorta eltünt a papírtálcáról.
Maga a papírtálca is eltünt.
Csak mi állunk itt a hold kandeláberje alatt.
Hallgasd énekünket.
Kalapunkban szépen muzsikál a forint.
Csakhogy este lett.
Szép, hideg, átlátszó este lett.
Ámen.

Szólj hozzá te is!

Súgó

Még nincs hozzászólás.

Vészi Endre: Mondatok, vasárnap