szerettem volna neked adni, valamit, amit csak én tudok
de nem vagy itt és ettől aztán olyan suták a mondatok
adni neked nehéz és mégis könnyű, én tudom
amit neked adnék azt kezemben nem tarthatom
és el sem küldhetem neked egy levélben
de megsúgják neked a fák a szélben
elmondják a felhők, árnyékukkal borítva
dalolja az erdő, a füledbe susogva
és a nap is mondja, bőrödet simítva
csobogja a patak, vize megsimogat
az ufók elhoznák neked a csillagokat
mert én neked adnám ezt az egész világot
becsomagolnám neked mint egy csokor virágot.
az univerzum is csak miattad szűkül
mert mi tőled távol van, az minden kiszürkül
mert én is csak nehezen őrzöm már a szinem
és abban sem vagyok biztos, hogy még ver a szivem
de azt tudom, szeretném ha neked most jó lenne
ha nem lehet temegén, legyen vele részed benne
vedd el ami tiéd, mert te vagy minden mozgatója, az ok
és én csak halkan, szeretettel, boldog születésnapot kivánok
NEKED
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
