Blog : Hamvas Béla: Az isten harsonája Antológia Humana Omar Khajjám |
Hamvas Béla: Az isten harsonája Antológia Humana Omar Khajjám
2009.01.19. 20:58

Csodálatos vers! Az ősi titkot már megfejtették azóta, a titkokról lassan a lepel lehull,bár egyesek, a titkok mögött rejtezők hatalmas erővel bírnak, s tiltakoznak ellene.
Az Antológia Humanán nőtt fel több nemzedék. Tagjai magukat emberszeretőknek vallották, holott már régóta nem azok. A Humanában fellelhetőek új nyelvi rokonságok, mint a cseremiszek, akikhez lappokat küldtek gyorsíró tudással felkutatni népdalbeli rokonságunkat, akik hirtelen betegek lettek és elfelejtettek még gondolkozni is.
A Humanában megtalálható az, hogy a mai állítólagos emberszeretőek álfeszültséget mímelve avatták be magukat a titkos tudományokba, járták végig a lapokon beavatási útvonalukat, míg a csillaggá választott szenved egyedül.
Miért és hogyan kerül nagyfeszültségbe az ember? Milyen hatalom az, aminek közösen embereket áldoznak?
Építs kunyhót vagy büszke termeket,
fanyar, vagy édes töltse serleged:
életfádról a hervadt őszi lomb
lassan, keringve hull - míg eltemet.
Tölts és koccints! a bor vad láza sok
gondot megöl: reményt és gyalázatot!
Holnap? - Holnapra elsodornak az
örök homályba hulló századok.
Élet s Halál közt dús gyümölcsbe ért
lelkem ágyában sok fanyar miért;
csak az Ember maradt örök titok;
"Miért él, ha meghal? S miért hal meg, ha élt?"
A Nagy Kéz ír s továbbmegy; és a holt
egek zúgják a lángoló sikolyt:
millió könny egy sort le nem törül,
millió jaj egy betüt ki nem olt!
Az ősi Titkot sose leste ki
elmém: azt hittem, nincs mit veszteni
az élettel; s most búsan mondom: Óh,
bárcsak lehetne újra kezdeni!
|