Emberi Értékek - G-Portál

Csicsada irodalmi naplója

Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem!-(Pest,1847.január 1.)

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
***
(Petőfi híres jeligéje; a költő 1847-ben
megjelent összes költeményei elé tette mottónak.
"A szabadság, szerelem nem két alliteráló, versbe kívánkozó szó,
hanem egy teljes emberi élet tartalma,
melyben még a sorrend is helyesen van adva".)
(Horváth Márton)

nincs válasz

moderál | válasz erre | ma 20:45

[47]Kohut Katalin

Kata

Miskolc

Radnóti Miklós:

POGÁNY KÖSZÖNTŐ

Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!

A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!

1930. január 11.

nincs előzmény

nincs válasz

moderál | válasz erre | ma 20:40

[47]Kohut Katalin

Kata

Miskolc

Köszönöm Klarisz ezt a szép verset. Van nekem egy Váci kötetem az összes írásával. Olyan furcsa rajta, mintha agyműtétje lett volna, a homlokán fenn egy vágás látható. Ki tudja, mi történt ezekkel az írókkal abban a korban, amikor Lenint butaságból bebalzsamozták, mint nagy koponyaaggyal rendelkezőt. Lehet, hogy ezt vizsgálták az elmeosztályok születésem előtt és után. Nem értik, honnan jönnek a gondolatok a magas homlokkal bíróknál, akiket nagy agyaknak neveztek el Ady nyomán. Míg a legtöbben felfedezhetők erkölcstelenségben nagy-Pán népeként, halálvágyásban, mint füves, alkoholista démonokkal írók, vagy halálvilággal, addig a tisztaság képviselőit gyanakvással fogadták.

Ezzel reagáltam Eszter és Edó írására is, mert sokat foglalkoznak azzal, milyen segítséggel írnak a költők, írók, zeneszerzők. Régen nagy árat fizettek a frigyért, melyet a sírral és a halállal kötöttek. Ma ők világsztárok lettek, sőt világot irányító hatalmak.

előzmény: Révész Jánosné Klára 'klarisz' (ma 18:45)

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- ,,Valahol! Valamikor! Valami!''
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...

Váci Mihály: Valami nincs sehol