|
Sándor Ernő: Adventi hajnal
2008.12.18. 21:39
Klarisz mutatta be ezt a csodálatos versét Sándornak. Mindent ezüst-zúzmarás. Ilyenkor december vége felé, karácsony előtt az emberben felsejlenek az emlékek gyermekkorrról, nagyszülőkről. Milyen jó is volt gondtalan gyermekként várni a karácsonyt! Mennyivel másabb a felnőttek világa, pedig ha összetalálkozunk régi osztálytársainkkal, gyermekkori barátainkkal, szemünkben alig változtak valamennyit, Merjünk emlékezni, mesélni ilyenkor gyermekeinknek a régmúltról, csak így maradhatnak fenn bennük élve tovább a mi ifjúkorunk gyönyörűségei. Tanítsuk meg őket csodálni a tél szépségeit, hadd örüljenek velünk együtt a természetnek!
Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.
Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.
Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...
Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.
Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.
Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
