Mennyire régi az adventi várakozás, amilyen az adventisták történelme! Egykor élt egy Jézus nevű kisfiú, kinek könyvét vörös színben adták ki, fejére töviskoszorút helyeztek. Így járt mindenki, aki egykor valamilyen forradalmi újítást, legyen az írás, olvasás, élővilág, matematika, zeneszerzés, ének, testnevelés, fizika, kémia...kívánt bevezetni. Minden tantárgy ellen megvannak a csapások, amit ugyanazon csapások ismételtek négyszer egymás után a könyveik alapján, mely elméleteket előre megírtak, megtanultak. Az az igazság, hogy a csapások nyáj-szellemben lettek létrehozva, nekik szükségük van vezetőre. A vezető nélküli csapások olyanok, mint a bálványimádók, másokban keresik mindazt, ami bennük nem található meg.
Kellemes jövő hetet és az igazi, nem éjszaka megváltója Jézusára való emlékezést kívánok Önöknek az elkövetkező négy hétben!
Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom!
Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át.
Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon.
A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tünődöm holdas este
Az angyalok szép énekén.
Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét.
Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon.
Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
