Megsebezé s földúlta szívem
Sok veszteség, sok fájdalom;
Az élet is gyötrelmes, únott
Teherré lőn már vállamon.
Óhajtozám: boldog, ki nyugszik...!
De késve jő a csendes est, -
Mi tart, hogy önként menj eléje?
Hogy ami nyom, terhel: levesd?
Készen valék, s ím hallom a szót:
Hajítsd el a tőrt - küzdj s remélj!
Csak gyáva hal meg; - élni: inger
Annak, ki férfi, a veszély!
Lassan gyógyító balzsamával
Várd az időt, az éveket:
Midőn ismét békét nyer a szív,
S a vérező seb béheged.
Van a letűnt bánatban is kéj;
Szint nyernek a megélt bajok;
Az elvonult zápor nyomában
Kicsiny, de tiszta csepp ragyog...
És én maradtam, - küzdve, várva,
Míg a hullám duzzadt, esett!
Most is híven küzdök, remélek,
De maholnap a sírhoz érek:
- S még mindig hordom a sebet!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Klarisz ismertette meg velünk ezt a csodálatos verset. Mennyi csodát tudtak a költők, milyen szépen megfogalmazták a reményt is, a gyógyulását a szívnek!
Kellemes csütörtököt kívánok Önöknek és gyógyulást minden betegnek!
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
