Síró fuvalmak
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak
hantja alól.
Halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.
Sápadtra sárgul
s a szürke ágrul
a lomb lezördül
s egy volt világrul
mesét mesél.
Bús esti pírba
bámulok sírva
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
Mert minden sír ma
holt szegfű szirma
halott szerelmek
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is
a nap szemén is
könny könnyre dermed
és sírok én is.
Mert minden él
és minden elmegy.
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak
hantja alól.
Halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.
Sápadtra sárgul
s a szürke ágrul
a lomb lezördül
s egy volt világrul
mesét mesél.
Bús esti pírba
bámulok sírva
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
Mert minden sír ma
holt szegfű szirma
halott szerelmek
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is
a nap szemén is
könny könnyre dermed
és sírok én is.
Mert minden él
és minden elmegy.