Wass Albert: Csaba
2008.11.02. 18:59
Eszti idézete nagyon igaz, az emlékek odatapadnak a tárgyakhoz. Ez természetes. A tárgyaknak is megvan a saját történelmük, misztikájuk. Fekete az aurájuk, ha gonosztól kaptuk, vagy tisztátalan személytől, vörös, ha dühös,vagy buja embertől. Ezért nem szabad őrizni lakásunkban rossz emlékű tárgyakat. Ki kell őket dobni a szemétbe egyszerűen. Csak baráti, szeretettel adott ajándék az, ami jó érzésünket növeli, a lakás harmóniájának megteremtéséhez hozzájárul, hogy jól érezhessük magunkat a mindennapok során.
Folyamatosan házat kerestem a fekete város központjában, amióta erkély nélküli lerobbant lakásba kerültem. Volt, hogy családi házat hirdettek ötszáz ezer forintos áron, de amikor érdeklődtem, közölték: gyilkosság történt a házban, azért ilyen olcsó. Ahol ilyen szörnyűség történik,azt a ház aurája megőrzi, legjobb lebontani az ilyen épületet. Még a cigányok sem költöznek be olyan házakba, ahol meghalt valaki, ők pontosan tudják, miért nem. Ilyen lelki cafatok a rossz emlékek, melyek fenn akadnak egy-egy dologra, tárgyra.
“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
|