Tóth Árpád álma az apokrif, avantgarde fekete megyében valósággá vált, ahol olyanokat írtak: Istenem, istenem, miért tagadtál meg engemet? Ezért a csendért megtagadlak tégedet! - ezt mondaná Jézus szerintük, ha újból megszületne, újból és újból feszületre szögeznék, mint minden tantárgy kíváló tanulóit, a lett volna értelmiséget: a matematika már régóta Isteni színjáték, a zene Biblia lopott kenyér-ként létrehozott egyedekkel, a fizika atombomba és elektromos csapások tömege,fénysebességgel közlekedő űrhajók tömege csillag-paraformákban is, az írás kézbénítás, az énekhang szívinfarktus, bénulás... Valóban a sivatagi vándorok Istene volt az az isten, akiről az írások szólnak, ki vezeti népét egyik népcsoportból a másikba. Emlékezzünk Jézus nevében meghaltakra a holnapi napon! Gyújtsunk a tisztaságukért, emberségükért megalázott emberekért gyertyát közösen! A tetemek most nem pogányok voltak, bár neveik megvoltak - hanem az emberek, akikre hívták a csapásokat.