Galambok szárnyán ível fel a reggel:
görög csarnok a nyugodt tér fölött.
A szél – ünneplő tóga – meg-meglebben,
a változásban bennfoglalt örök
fénylik-ragyog. Formák összhangja zendül
a lélek csöndjén: antik térzene;
arányok forrnak össze boldog rendül
(most megpihenve, mintha értene
a soha meg nem nyugvó értelem).
Ragyog a reggel ógörög nyugalma,
gyöngyözik, pezseg, megcsordul a fény.
A dómnál egy lány: remek, eleven
szobor. A szóraváró csönd lehajtja
nemes fejét. – És Szókratész beszél.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Makay Ida könyveit sokan méltatják. Valóban méltó a híréhez. A formákhoz, időhöz és tér egyensúlyához nem nagyon tudok hozzászólni, csak annyit, hogy a tér és az idő fogságban tartja szülöttjeit, melyből ki kell lépniük.
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
görög csarnok a nyugodt tér fölött.
A szél – ünneplő tóga – meg-meglebben,
a változásban bennfoglalt örök
fénylik-ragyog. Formák összhangja zendül
a lélek csöndjén: antik térzene;
arányok forrnak össze boldog rendül
(most megpihenve, mintha értene
a soha meg nem nyugvó értelem).
Ragyog a reggel ógörög nyugalma,
gyöngyözik, pezseg, megcsordul a fény.
A dómnál egy lány: remek, eleven
szobor. A szóraváró csönd lehajtja
nemes fejét. – És Szókratész beszél.