| Blog : Ismeretlen költő verse |
Ismeretlen költő verse
2008.10.18. 21:46
 Ilyenkor, amikor a természet aludni készül, be kell szerezni száraz virágokat, gallyakat, hogy télen ezekkel díszíthessük szobáinkat. Egyik cserép tányéromban kövek, másikban gesztenyék, harmadikban gubicsok vannak a száraz virágok mellett.
E csodálatos tavaszváró Klarisz-verssel kívánok jó éjszakát, nagyon szép vasárnapi ébredést Önöknek!
Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén,
Lüktetése megcsillan, a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon,
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva,
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám, az erdő túlsó végén, nyújtózik a pirkadat,
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak, méhek, lepkék szállnak,
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge,
A nyár virágpor zászlaja, mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok,
S királyságuk eljöttét, ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja,
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
