Klarisz-csoda ez a vers, megszépítette előttem Radnóti emlékét. Mi annak idején egy versét érintettük, de különösebben nem beszéltünk róla, nem is tudhattuk, hogy napkeleti erkölcsűeknek, humanistáknak készítik elő az utat új megváltó elmélettel. Talán egyszer, mint egykor volt - bevezetik a csillagászat tudományát az iskolákban, s a gyerekek tanrendi órákban repülhetnek ki a galaxisba, hogy közelről is láthassák az ég milliárdnyi csodáját. Engem fizikából is csak a fénysebesség érdekelt volna, de éppen ezt nem vettük. Milyen szép élete lesz a jövő ifjúságának, nemcsak a kiválasztottak fognak űrhajókon utazni, hanem az iskolai tanulók is! Az én városomban a gépek szolgálják az embereket. Az iskolák, üzletek, irodaépületek városokban magaslanak, oda gépek által irányított autókon juthatunk el, azzal járnak a gyerekek is iskolába, melyek biztonságot nyújtanak. Gépek szolgálják a gyerekeket, gépek végzik a házi munkákat, hogy minél több idő maradjon a tanulásra, az ész kihasználására. Mindenki családi házakban lakik, melyekben szeretet honol, hiszen a gépek elvégzik a ház körüli munkákat, a szülőknek van idejük gyermekekkel foglalkozni, játszani, tanulni. A bevásárlásokat gép-szállítók végzik, többé nincsen szükség primitív emberiségre, mert minden nehéz munkát gépek fognak végezni. Csodálatos világ, a tudományos felfedezések korának egyik vívmánya a jövő emberiségének ilyen módon való kiszolgálása.